Az egész világon, így hazánkban is népbetegség a parodontózis, vagyis az a folyamat, amelynek során – a fogmedercsont, azaz a felső és az alsó állkapocs-csont leépülése következtében – a fogak kilazulhatnak. A foglazulás röntgennel is kimutatható, ám az a nagyobb baj, amikor a fogak kilazulása már fizikális vizsgálattal is észlelhető.

Ez a probléma időskorban már a természetes élettani folyamat következtében alakul ki, de sajnos – nem is ritkán – fiatalabb korban is előfordul (a többi közt cukorbetegség, krónikus ínygyulladás vagy más hajlamosító tényező miatt).

Éppen ezért rendkívül fontos, hogy akinek ínygyulladása van, ne várja meg, amíg a gyulladás krónikussá válik, hanem már az első panaszok jelentkezésekor forduljon fogorvoshoz!

Az ínygyulladások megelőzésében, kezelésében fontos szerepe van a gyakori, helyesen végzett fogmosásnak: reggel és este, valamint étkezések után érdemes alaposan, függőleges irányban, a külső-belső fogfelszíneket az ínytől a fogak rágófelülete felé, valamint a rágófelszíneket fogkefével megtisztítani. A szabályosan végzett fogmosás legalább öt percig tart. Fontos, hogy a foglepedéket rendesen eltávolítsuk, és nagyon ajánlatos, hogy félévente eltávolíttassa a fogorvossal a fogköveit.

A csont leépülése ellenőrizhető, ugyanis már enyhébb esetben is a fogorvos szondával le tudja mérni az íny és a fog között, hogy milyen mértékű a csontveszteség. Ezt tasakmélység-mérésnek nevezik. A tasak azért alakulhat ki a fog és az íny között, mert nincs megfelelő csontos alap, így ott a lepedékkel és a nyállal bekerült baktériumok gyulladást okozhatnak, s még inkább lebonthatják a csontot.

A következmény pedig a foglazulás, majd a fogak elvesztése. A tasakokat rendszeresen ki kell tisztíttatni a fogorvossal, ezért is fontos, hogy a fogpótlásokat fogorvos készítse és ellenőrizze, és ne az ismerős vagy a házban lakó fogtechnikus!